A vezetői szerep paradoxona
Sikeres, elismert és erős – kifelé mindenki ezt látja. Belül azonban gyakran más történik. A vezetői pozíció egyik legnehezebb velejárója a magány.
-
Minél feljebb jut valaki, annál kevesebb emberrel tud igazán őszintén beszélni.
-
A beosztottakkal nem lehet megosztani mindent.
-
A barátok és a család sokszor nem érti a helyzet súlyát.
-
A versenytársak előtt pedig nem lehet gyengének mutatkozni.
Ez a láthatatlan elszigeteltség akkor is nyomasztó, ha körülötted rengeteg ember van.
A döntések érzelmi terhe
Egy vezető döntéseit mindig átszövik az érzelmek:
-
félelem a veszteségtől,
-
vágy a növekedésre,
-
lojalitás az emberekhez,
-
düh a kudarc lehetősége miatt,
-
vagy a bizonyítási vágy.
A logika sokszor csak utólag igazolja: „ez így lesz gazdaságos”, „ezt diktálja a piac”. Egyetlen döntés azonban milliárdokat, munkahelyeket, sőt életeket érinthet, ezért a teher óriási.
A probléma az, hogy ezt a belső érzelmi nyomást a vezetők többsége nem tudja kivel megosztani. Így alakul ki az érzelmi izoláció, ami feszültséget és frusztrációt szül.
Miért veszélyes a vezetői magány?
-
Kiégéshez vezethet.
-
Feszültséget okozhat a családban.
-
Idővel az egészség rovására mehet.
-
Elveszíti az erejét az a vezető, akihez mások épp emiatt néznek fel.
Hogyan találhatsz belső támaszt?
A jó hír: a vezetői magányból van kiút.
-
Minél jobban megismered saját reakcióid és viselkedésed mozgatórugóit, annál könnyebb feldolgozni a döntések terhét.
-
Egy támogató közegben – coach, mentor vagy független szakember segítségével – kimondhatóvá válik a kimondhatatlan.
-
A stratégiai gondolkodás mellett fontos időt szánni a belső töltekezésre is: olyan tevékenységekre, amelyek kikapcsolnak, ellazítanak és friss energiákkal töltenek fel.
Az igazi erő forrása
A vezetői magány nem gyengeség, hanem a pozíció természetes velejárója.
Az igazi erő nem abban rejlik, hogy mindent egyedül cipelsz, hanem abban, hogy tudod, hová fordulhatsz, amikor a vezetői létet már túlságosan csendesnek érzed.