Ma reggel a boltban sorban álltam, amikor két nő beszélgetésére lettem figyelmes. A pénztárosnő gyorsan és rutinosan csippantotta le a kódokat, közben mosolyogva beszélgetett a vásárlóval.
Azt mondta:
„Én óvónő akartam lenni. Imádom a gyerekeket. Csak aztán valahogy másképp alakult. Jött a munka, a család… aztán minden így maradt.”
Ott álltam a sorban, és a szívem összeszorult.
Mi történt az álomhivatásoddal?
Vajon hányan lehetnek még így? Akik valamikor tisztán érezték, mit szeretnének igazán csinálni.
Akiknek volt egy vágyuk, egy álomfoglalkozásuk, egy belső iránytűjük.
Aztán jöttek a „kell”-ek, a hétköznapok, az alkalmazkodás… és egyszer csak ott találták magukat egy olyan életben, ami nem rossz – de nem is az övék igazán.
És ez nem a pénztárosnő hibája.
Nem a családé. Nem is az életé.
Egyszerűen így történik, ha nem figyelünk oda időben arra, amit igazán szeretnénk.
Álomhivatás felnőttként: tényleg késő lenne?
De van egy jó hírem:
Sosem késő visszatérni önmagadhoz.
Akárhány éves vagy. Akárhány döntésen vagy túl. Akárhány kompromisszumot kötöttél már.
Mert nem mindegy, hogy az előtted álló 10–20–30 évet egy olyan tevékenységgel töltöd-e, ami táplál és örömmel tölt el – vagy olyannal, ami szép lassan lemerít.
Ha benned is ott motoszkál a kérdés:
„Mi lett volna, ha…?”
Akkor lehet, hogy ideje feltenni egy másikat is:
„Mi lenne, ha most újrakezdeném?”
Ha szeretnél tisztábban látni, merre érdemes indulnod, hogyan tudnál visszatalálni önmagadhoz, szívesen segítek egy személyre szabott asztrológiai elemzéssel.