„A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes…” – miért a bátorság számít igazán?
Sokáig azt hittem, hogy a siker egy végállomás.
Ha elérünk valamit – egy biztos munkahelyet, egy jó pozíciót, vagy felépítjük az otthonunkat –, akkor kész, onnantól minden rendben lesz. Amikor pedig valami nem sikerült, azt gondoltam, hogy az örökre bélyeget nyom rám.
Ma már másként látom.
A siker pillanatnyi állapot
A siker olyan, mint egy állomás egy hosszú úton. Egy megálló, ahol ünnepelhetünk, de nem maradhatunk örökké ebben a mámorító érzésben. Ha hátradőlünk, könnyen elhalad mellettünk az élet úgy, hogy észre sem vesszük. A világ változik, a körülmények alakulnak – és nekünk is eljön az idő, hogy továbblépjünk.
Egy diplomát megszerezni, egy vállalkozást elindítani vagy egy vezetői pozíciót elérni nagyon nagy dolog. De ha ott megállunk, előbb-utóbb üresnek fogjuk érezni magunkat. A siker tehát nem végleges, hanem inkább arra ösztönöz, hogy keressük a következő kihívást.
A kudarc nem végzetes
A kudarc talán még erősebb tanító, mint a siker.
Igen, fájdalmas tud lenni, de közben megmutatja, mi az, ami nem működik. Arra késztet, hogy újragondoljuk az utunkat, és más megoldásokat találjunk.
Sokszor éppen a bukásokból születnek a legjobb ötletek, vagy a legfontosabb felismerések. A kudarc nem végzetes, hanem átmeneti állapot. Egy fejezet a könyvben, nem a könyv vége.
Ami igazán számít, az a folytatáshoz szükséges bátorság
Winston Churchill gondolata ezért időtálló:
„A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes: a folytatáshoz szükséges bátorság számít.”
A mindennapokban ez annyit jelent, hogy legyen bátorságunk újrakezdeni, továbblépni, vagy akár teljesen más irányba indulni. Ez az, ami végső soron formálja az életünket – nem az, hogy épp siker vagy kudarc ért bennünket.
Három üzenet, amit mindig érdemes szem előtt tartani:
- Ünnepeljük a sikereinket, de ne álljunk meg ott.
- Fogadjuk el a kudarcainkat, de ne hagyjuk, hogy definiáljanak.
- És mindenekelőtt: merjünk továbblépni.