„Sokkal intenzívebben tudod megélni az érzelmeidet, mint mások. Egy-egy személyes történet sokkal nagyobb hatással van rád, mint egy átlagos emberre. Pont az érzékenységed okán tudsz észrevenni olyan apró részleteket, pici jeleket, amin más nagyvonalúan átsiklik. Ne félj ezektől az érzésektől, ezáltal is fejlődsz és folyamatosan tanulsz. Az érzelmek széles skálája, amiket te meg tudsz élni, akár fájdalom, szomorúság, akár az öröm és a boldogság hozzájárulnak ahhoz, hogy a tapasztalataidat bölcsen fel tudd dolgozni és a szükséges következtetéseket le tudd vonni. Így tudsz egyre közelebb kerülni a belső harmóniádhoz. Mint egy hangszer, egy zongora vagy egy hegedű, amit felhangolnak. Először még fájdalmasan hamis hangok jönnek ki rajta, de ahogy gondosan minden egyes húrt külön-külön kellő mértékben megfeszítenek, a végeredmény a tiszta, sallangoktól mentes hangok és harmóniák. Aztán amikor ismét elkezdik használni a hangszert újra és újra elhangolódik, de a hangszer gazdája már nem várja meg, hogy meglazuljanak a húrok, hanem tudatosan figyel és időről időre már a pici eltéréseket is korrigálni tudja. Így tulajdonképpen szinte esélyt sem ad a diszharmóniának.
A te lelked és a fizikai tested is egy ilyen nagyon érzékeny hangszer, amit a tudatosságoddal vagy képes behangolni. Mivel te különösen jól érzékeled a legkisebb diszharmóniát is, sokkal gyorsabban tudsz reagálni és könnyebben vissza tudsz billenni abba a helyzetbe, ahol neked komfortos. Hogy ezt milyen módon teszed, az már csak technikai kérdés. Azt meg lehet tanulni.”