„… Most úgy érzed, hogy a szilárd talaj megmozdult a lábad alatt, ami bizonytalansággal és félelemmel tölt el. De tudatosítsd magadban, hogy ezek a pillanatok, vagy félelemmel teli rövidebb, hosszabb időszakok csupán arra akarnak tanítani, hogy tanulj meg bízni a gondviselésben. Az élet valahogy megoldja azokat a helyzeteket, ami aggodalommal tölt el és amit nem tudsz befolyásolni, bármennyire is szeretnél.
A bibliában van egy közismert történet Ábrahámról, amikor Isten próbára teszi a hitét. Arra kéri, hogy áldozza fel egyetlen fiát. Ezen a szimbolikus történeten keresztül talán jobban megérted, mire is gondolok akkor, amikor azt írom, hogy tanulj meg bízni a gondviselésben.
„Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott, égő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked.” (I.Móz. 22:2)
„A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta, Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról fiam. Így mentek tovább ketten együtt.” (I.Móz. 22:7-8)
„Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az Úr angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. (I.Móz. 22:9-13)
Ne aggódj a félelmeid miatt, bármiről legyen is szó. Csak figyeld azokat és legyél rá tudatos, hogy mikor és miért erősödnek fel benned. Ahogy kezdesz bízni és hinni a gondviselésben és szeretettel elfogadod azokat a jó és rossz dolgokat, amiket a sorstól kaptál, halványodni fognak a rossz érzések, aztán idővel átalakul a félelmed erővé. Ez egy hosszú, kihívásokkal teli időszak. Éld meg bátran minden percét. Csodálatos fejlődésed és átalakulásod mindenért kárpótol majd…”